2013. április 22., hétfő



Ki a vőfély


vőfély

a → házasságkötés szokáskörének sokoldalú tisztségviselője, a → lakodalom szervezője és gyakorlati munkáinak vezetője. Egyéb elnevezései: vőfény, vőfér, vőfi, dorozsba. A vőfély tisztség betöltése felkészültséget kíván: tapasztalatot a szervezésben és a → vőfélyversek ismeretét, ezért legtöbb paraszti közösségben néhány jó képességű férfi specializálódott e feladatra. Ritkábban a rokonságba tartozó fiatal férfit kérnek fel a vőfély tisztség betöltésére. Egy lakodalomban több vőfély is lehet, akik közül 1–2 tölt be vezető szerepet (amennyiben a lakodalom mindkét családnál nagyszabású, mindkét család hiv vőfélyt). A vőfély szolgálatáért természetbeni vagy pénzbeli ellenszolgáltatást kap, esetleg részben a → násznép tagjaitól. Tisztségének jelei a ruházatán viselt díszek, → vőfélybot, feldíszített → kulacs. A fiatal vőfélyek a → vőlegény és → menyasszony kísérői, testőrei, nevük helyenként: koszorúslegény, nyoszolyólegény, lovaslegény. A vőfély feladatkörének specializálódásával személyének fontossága növekvő tendenciát mutat, a → násznagyok rovására. (→ még: lakodalmi díszek és jelvények) – Irod. Szentesi Tóth Kálmán: Lakodalmi szokások a Nagykunságon (Karcag, 1929); Nagy Jenő: Lakodalom a kalotaszegi Magyarvalkón (Kolozsvár, 1943).

Magyar néprajz




2013. január 6., vasárnap

Régi Ikladi lakodalmas szokások

A régi ikladi lakodalmas szokásokat a ma élő legidősebb ikladi emberek elbeszélései alapján, ill. a fennmaradt néhány írásos dokumentum (vőfélyversek, lakodalmas rigmusok) alapján tudjuk felidézni. Ezekből tudhatjuk meg, hogy miképp zajlott egy ikladi lakodalom az 1930-as években, a régi paraszti világ utolsó évtizedeiben.
A lakodalmak ősszel, a mezőgazdasági munkák befejezése után kezdődtek, amikor már mindenki saját terménnyel, hízóval, borral, pálinkával rendelkezett, és a tavaszi munkák megkezdéséig tartottak. 
A lakodalom előtt mindössze három héttel volt az eljegyzés, amikor a lányok rozmaringos almát osztottak szét a vendégek között, előtte ide illő verset mondva.
A lakodalom előtti vasárnapon a vőlegény vőfélyei a menyasszonyos házhoz mentek, ahol egy szalagkikérő verssel kérték fel a menyasszonyt vőfélybotjaik és kalapjaik feldíszítésére, majd szalagköszönő verset mondtak.
Ezután a vőfélyek elindultak meghívni a vendégeket a lakodalomba. Ikladon az volt a szokás, hogy nem hivatásos vőfélyeket fogadtak, hanem a közeli rokonságból kértek föl két serdülő korú fiatalembert erre a feladatra.
A hívogatást követő napon mind a vőlegényes, mind a menyasszonyos háznál elkezdődött a sütés-főzés, majd csütörtökön elérkezett az összehordás napja.
Az összehordás alkalmával a meghívottak egy közös vacsorán vettek részt, majd hajnalig tartó mulatozás kezdődött. Másnap a lakodalomban résztvevő lányok kalácsot, tyúkot és pálinkát vittek az eskető papnak, jegyzőnek és kántornak.
A lakodalom előtti napon a lányok közösen Aszódra mentek, hogy megvásárolják szalagjaikat, amelyeket lakodalmi ruháik díszítésére használtak fel.
Ezután következett a lakodalom napja. Reggel a lányok és fiatalasszonyok a közeli rokonoknak hurkát, kolbászt, pörköltet, kalácsot és forralt bort vittek, a vőfélyek pedig ezen a napon még egyszer elmentek a vendégeket meghívni.
A lakodalomba a zenészek érkeztek a legkorábban, akiknek a hangszereit színes szalagokkal díszítették fel. Ők már zenével fogadták a vendégeket (Lakodalom van a mi utcánkban...), majd az asztalra hurka-kolbász került, s utána kezdődött a tánc (Kicsi még a mi lányunk...).
A vőlegényes háznál is hasonlóan zajlottak az események, majd elindultak a menyasszonyos házhoz dalolva, táncolva, de indulás előtt a vőlegény násznagya egy verssel búcsúzott a háztól.
A vendégek bebocsátása, fogadása után egy kis mulatás következett, majd az esküvő után a búcsúztatók hangzottak el, ahol a szülőktől (Köszönöm anyám, hogy felneveltél...), rokonoktól és ismerősöktől búcsúztatták el a menyasszonyt.
Ezután az egész násznép a hagyomány által meghatározott rendben a templomba vonult, ahol a pap összeeskette az ifjú párt. A templomból kifelé jövet a zenekar a Szánom-bánom, hogy megházasodtam... kezdetű dalt játszotta. 
Az esküvőről hazatérés után a menyasszony násznagya mondott köszöntőt, majd vacsoráig tartó táncos mulatozás kezdődött (Szép Ikladra két úton kell bemenni...)
A vőfélyek a vacsora minden fogásához (leves, leveshús, káposzta, pecsenye, bor, sütemény) egy-egy humorral fűszerezett versikét mondtak. A fogások és a tálalás sorrendjét, a versikék szövegét egyaránt a hagyományok szabták meg.
A vacsora befejezése után az éjfél körül tartott menyasszonytáncig újra vidám tánc, dalolás és mulatozás kezdődött. 
Éjfélkor került sorra a menyasszonytánc, amikor a vőfély verse (Íme itt áll előttem az ékes menyasszony...) után a vendégek egy-egy rövid táncot lejtettek a menyasszonnyal, miután egy kis asztalkán elhelyezett tálba pénzt dobtak.
Ezután a menyasszonyt elvitték új asszonynak, menyecskének öltöztetni, közben a násznép bőszen tovább mulatozott. Szokásban volt a bolond menyasszony is, amikor két férfi öltözött be rongyos ruhákba vőlegénynek és menyasszonynak pajzán rigmusokat kiabálva a násznép felé vad táncot lejtettek.
Az új asszony beöltöztetése után megjelent az új pár, majd a vőfély rövid verse után elkezdődött a menyecsketánc (Asszony, asszony, az akarok lenni...), majd ennek befejezése után az új pár kaláccsal, pálinkával (menyecskepálinka) és forralt borral kínálta végig a vendégeket.
Búcsúztató verssel zárult a lakodalom, amely után a kitartóbbak egész reggelig mulattak.